Ma lesz az első napom az új sulimba,nagyon izgulok!Éppen mentem volna az órámra,mikor egy vörös hajú srác nekem jött.
-Jajj bocsi nem láttalak!-szólalt meg ijedten
-Nem baj!Már megszoktam!-legyintettem
-Biztos te vagy az új lány!
-Igen! Sarah White.
-Castiel Black.Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtotta a kezét én meg mint aki nem is izgul megráztam
Castiel...Hmm.
-Oké.De most mennem kell!Csövi!
-Szia!
Bementem az első órámra..Történelem hurrá.Gyorsan el is ment az idő és kicsöngettek.
Mentem volna az udvaron át a tornaterembe,mikor összefutottam Castiellel.
-Szia Castiel!-köszöntem rá mosolyogva
-Helo,Sarah.-eközben fel sem nézett a telefonjából-Sajnálom de mennem kell.Szia.
-Öhm...Szia
És el is sietett mellettem.
Bementem a tesi öltözőbe és a tesi együtt van a másik osztállyal...Persze azok a lányok már összeszokva pletykáltak a helyes pasikról és persze szóba került Castiel is.Na erre már én is odakaptam a fejemet.
Ismeretlen szőke csaj: Jajj annyira helyes Castiel-mondta áradozva
Ismeretlen barna hajú csaj: Hát igen az de nekem ez a rosszfiús stílus nem nagyon jön be.
De a többit már nem hallottam,mert jött a tanár,szuper...Persze hogy,iskolaköröket futottunk,kegyetlen volt....És még ezután 4 óra elment kínkeservesen.Mentem volna már haza,mert így is késtem egy órát mivel még volt ilyet bemutató szakkör vagy mi,de odalépett elém Castiel.
-Csövi,Sarah!
-Szia,Castiel,gyorsan mondd,mert mennék haza.
-Segíteni kéne...
-Miben?
-Csak gyere.-megfogta a karom és magával húzott fel a lépcsőn.
-Úristen...Ez gyönyörű-álmélkodtam-De nem úgy volt,hogy segíteni kell?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát...Kell is-és rámutatott a graffitis falra.
-Ezt te csináltad?
-Igen.-lenézett,mintha szomorú lenne,de láttam,hogy rázkódik a válla szóval biztos nevetett.
-Hát én nem fogom a te mocskodat letakarítani...-mondtam mosolyogva
-Dehogynem.-és a kezembe nyomott egy szivacsot amivel le kellett volna dörzsölnöm a falat.-Majd kárpótlásul hazakísérlek-és rám kacsintott.
-Mi történt bogár ment a szemedbe?-kérdeztem értetlenül
Elkezdett röhögni majd legyintett egyet és dörzsölni kezdte a falat,így hát én is neki álltam.Mire végeztünk már beesteledett.
-Huhh,na mentem szia-integettem
-Az igéret szép szó ha megtartják úgy jó.Szóval megyek veled.
-Mióta vagy te ennyire okos?-kérdeztem mosolyogva
-Mindig is az voltam.
-Jujj nehogy rád essen a tető.-nevettem
Aztán elindultunk.Nem is figyeltem,hogy elment az idő,mert mesélt az osztálytársainkról meg úgy mindenről ami a sulihoz kapcsolódik.Mikor odaértünk a kapunkhoz megszólaltam.
-Na itt is lennénk.Megyek is be,mert így is le leszek oltva,szóval szia.-köszöntem el.
-Kösz-intett mosolyogva
Ez most egy elköszönés volt vagy mi? De mikor beértem nem is volt időm ezen gondolkozni,mert megláttam a szüleimet a konyhába.Éreztem,hogy itt a vég,elleszek zárva a külvilágtól.
-Kisasszony hol voltál?-kérdezte anyu
-Öhm,segítettem egy osztálytársamnak.
-Szólni meg felesleges igaz? Anyáddal halálra aggódtuk magunkat.
-De ittvagyok épségben,egészségben.
-Az most nem érdekes...
-Mi az,hogy nem érdekes-kérdeztem felháborodottan
-Ne feleselj.Menj a szobádba és hozd le a notebookod és a telefonodat.Egy hét múlva visszakapod.
-De...Ez n..-be sem fejeztem apa közbeszólt
-Semmi,de nyomás fel hozzad lefelé és eszünk.
Felmentem a szobámba és szomorúan leballagtam a szobámból és odanyomtam anya kezébe a telefont és a notebookot.
-Sziasztok kicsikéim.Anyu vigyázz rájuk.
-Rendben-mondta mosolyogva
Azt hiszem ezt viccesnek találta...Nem tudom mi volt rajta olyan humoros,nekem egyáltalán nem az.Na mindegy,leültem az asztalhoz és a villámmal csak szurkáltam a húst,mivel étvágyam sem volt és anya főztje sem volt túl biztató.Mikor befejeztem a vacsorát,felálltam az asztaltól és mentem föl a szobámba.
-Jó éjszakát.-intettem
-Jó éjszakát kicsikém.-mosolygott anyu,a tányérokkal a kezében
-Jó éjt.-intett vissza apu
Felszaladtam és bebújtam a takaróm alá és gondolkoztam,majd egyszer elnyomott az álom.
