16.rész Régi-új ismerős

Az ajtóban Castiel állt.A szokásos ruhában a tűzvörös hajával,de most valami más volt...Ordítottam anyáéknak,hogy megyek,mielőtt bármit szólhattak volna elindultam.Castiel megfogta a karom és húzott magaután.

-Várj már Castiel.
Nem szólt semmit csak ment tovább.
-Castiel-szóltam rá erőteljesen
De ő továbbra sem figyelt rám csak odahúzott magához és meg akart csókolni.

Kihúztam magam a kezei közül és ekkor megláttam Lisandert.

-LISANDER VÁRJ!!!-szaladtam utána

-HAGYJ ENGEM BÉKÉN!-ordított vissza idegesen

-Lisander sajnálom én nem akartam!

-Láttam amit láttam.-mondta szemrehányóan

-LISANDER!!

De ezt már nem hallotta,mert kifordult az utcából.Én csak ránéztem Castielre idegesen és hazáig futottam.Anyu rámnézett csak intett,hogy menjek föl,gondolom látta rajtam,hogy ki vagyok.Mikor felértem a szobámba becsuktam az ajtót és kitört belőlem a zokogás.

-Nem én nem ezt akartam...-suttogtam-Nem hiszem el.

Ekkor kopogás szakította meg a sírásom,anyu lépett be az ajtón.

-Szia.

-Anyaaaaa-borultam a nyakába

-Ne sírj kincsem.Egyik fiú sem éri meg azt,én is átéltem ezt amit te.-mondta és közben a fejemet simogatta.

-D-de én nem ezt akartam.

-Nyugodj le és mesélj el mindent.

Elmeséltem,hogy Castiel megcsókolt azt,hogy Lisander meglátta,mindent.Éppen szólalt volna meg mikor csöngettek.

-Várj kinyitom.-mondta miközben kiment

Én csak feküdtem az ágyban és gondolkodtam,ekkor belépett egy magas srác.Gyönyörű mosollyal,fekete hajjal és sárga csillogó szempárral,nekidőlve a falnak köszöntött.

-Szia Sarah,rég láttalak!-szólalt meg laza mosollyal az arcán

Egy ideig csak néztem,gondolkoztam...Mikor rájöttem ki is ő nem szóltam egy szót sem,csak odaszaladtam hozzá és megöleltem.

-VIKTOR!!!-töröltem le a könnyeim

-Mi történt? Te sírsz? Kit kell megverni?-nevet

-Hát az hosszú-hosszúúúúú sztori.

-Időm mint a tenger.

-Hát jó.

Elmeséltem neki mindent töviről hegyire mi miért volt stb,és észrevettem,hogy már a történetem felénél elaludt.